1. A kopó alkatrészek gyorsan elfogynak.
A nem hagyományos, nagy keménységű nyersanyagok, például szalma és kemény{0}}héjú anyagok aprításakor a kalapácsok és szitalemezek kopása jelentősen felgyorsul, ami nagy fémfogyasztást eredményez, és gyakori cserét és karbantartást igényel.
2. Könnyen eltömődhet a magas-nedvességtartalmú és magas-olajtartalmú anyagokkal:
Nem szokványos, magas nedvességtartalmú (15% feletti) vagy magas olajtartalmú nyersanyagok, például lepárlószemek és gyümölcstörköly feldolgozásakor a szitalyukak hajlamosak rátapadásra és eltömődésre, ami közvetlenül a termelés hatékonyságának hirtelen csökkenéséhez vagy akár leállásához vezet.
3. Nagy energiafogyasztás finom zúzásnál:
A rendkívül finom őrlést igénylő, nem szokványos fehérje-alapanyagok esetében nehéz elérni a kívánt szintet pusztán kalapácsütéssel. A túlzott zúzás jelentősen megnöveli az energiafogyasztást, és könnyen keletkezik túlzott por.
4. Nagy ingadozások a késztermék szemcseméretében:
Komplex vegyes, nem szokványos nyersanyagok feldolgozásakor a különböző keménységű anyagok egyenetlen aprítási foka megnehezíti a késztermék szemcseméretének egyenletességének pontos szabályozását, ami befolyásolja a későbbi takarmánykészítmények stabilitását.